Vajon, hogy lehet cégértéket növelni úgy, hogy a cégben csökken a részesedésünk? Érdemes ebben gondolkozni? Miért lehet ez jó nekem, mint 100%-os tulajdonosnak?
Vegyünk egy egyszerű matematikai példát. A cégem forgalma 100 millió forint éves 20%-os adózás utáni nyereséggel. Így minden évben 20 millió forint osztalékot tudok 100%-os tulajdonosként kivenni. Tegyük fel, hogy bevonok egy új tulajdonostársat 25%-os üzletrésszel, akinek a speciális szaktudását kihasználva 2 év alatt 200 millió forintos forgalmat sikerül elérni éves 20%-os adózás utáni nyereséggel. Ebben az esetben 40 millió forint osztalékot tudnak a tulajdonosok kivenni a cégből, melyből 75%-os tulajdonosként 30 millió forint marad nálam.
A fenti számokból jól látszik, hogy nem csak a forgalom és a nyereség mértéke változott, de bizony összességében a cégértékem is.
Megéri? A puszta közgazdasági megfontoláson túl a következő előnyök származhatnak még egy kisebbségi tulajdonostárs beengedésével:
- Szakértő csapat kerül a cégbe, aki leveszi a jelenlegi ügyvezető/tulajdonos válláról a nem szeretem/nem értek hozzá típusú feladatokat (pl: marketing, értékesítés, informatika, HR, kontrolling, stb.). Ezáltal a jelenlegi tulajdonos/ügyvezető annak a területnek az irányítására, fejlesztésére fókuszálhat, amely a cég innovációját adja.
- Több szem többet lát: olyan professzionális vállalkozó társakat kaphatunk, akik kiemelkedőek a saját területükön, külső szakértőként nem tudná a cég megfizetni, de ebben a konstrukcióban a menedzsmentet erősítik.
- Közvetlen piacszerzés, hiszen a tulajdonostársak több más cégben is tulajdonosok lehetnek, melyek így közvetlen ügyfeleket jelenthetnek.
- A fentiekkel a személyes jólét érzése is javul, hiszen azzal foglalkozhatok, amihez a legjobban értek a vállalkozásomban, amiben jó vagyok, amiért az egészet létrehoztam. Rengeteg szabadidő felszabadul, illetve a mindennapi stressz is megszűnik, mert mind a feladatok, mind a felelősség megoszlik.
A kkv-k nagy részénél az alapító, tulajdonos, ügyvezető egy személyben a motorja, de egyben gátja is saját vállalkozásának. Így mindig nagy kérdés, hogy belátjuk-e saját korlátainkat, és hajlandóak vagyunk-e lemondani egy részéről annak, amit sok év, vagy évtizedek alatt felépítettünk, a cég további akár ugrásszerű növekedéséért cserébe. Természetes érzés, hogy ha beengedek társakat a cégbe, akkor elveszik a kezemből az irányítás, nem fogom érteni mi és miért történik, nem lesz beleszólásom a stratégiába vagy a napi szintű ügyekbe.
Mi a Sileo-nál tudjuk, hogy ez egy nagyon nehéz döntés, hiszen tagjaink közül is többen átmentünk már hasonlón, illetve maga a Sileo tulajdonosi és szakértői szerkezete az együttműködésre, a tudásmegosztásra, a közös célok elérésére és a tagok közötti bizalomra épül. Így biztosan állíthatjuk, hogy ez egy működő megoldás, üzleti modell, mellyel minden érintett jól jár.